2015-ben fogadta el Románia parlamentje azt a törvényt, amely november 13-át a Magyar Nyelv Napjaként ismeri el. Aradon első alkalommal nyílt lehetőség ezt immár szervezett formában is megünnepelni.
A Magyar Nyelv Napja alkalmából aradi származású, vagy Aradhoz kötődő kortárs szerzőkkel szerveztünk közönségtalálkozókat 2017. november 16-án, csütörtökön (egyrészt azért ezen a napon, mert a meghívottakkal erre az időpontra tudtunk egyeztetni, másrészt azért, mert erre az időszakra esett a Magyar Szórvány Napja is, és más rendezvényeket is szerveztek Aradon és környékén).
Az aradi születésű, de Kolozsváron élő Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, egyetemi tanár, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és Papp Sándor Zsigmond újságíró, író (aki az 1990-es évek elején 4 évig élt Aradon, később pedig az Erdélyi Napló, a Krónika, az Erdélyi Riport és a Népszabadság kulturális rovatának munkatársa volt, jelenleg pedig a budapesti Kossuth Kiadónál szerkesztő) volt az egyesület vendége.
Karácsonyi Zsolt és Papp Sándor Zsigmond az iskola könyvtárában diákokkal találkozott
A Magyar Kormány, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap támogatásával szervezett rendezvényen a vendégek délelőtt az aradi Csiky Gergely Főgimnázium diákjainak meséltek a nyelvművelésben rejlő – karrierépítési – lehetőségekről, a pályaválasztás sorsdöntő fontosságáról, és az „életre készítve fel” őket azt tanácsolták: bármilyen hivatást is választanak majd, adják önmagukat. A közel félszáz diák részvételével rendezett találkozónak az volt a célja, hogy rávilágítson: nemcsak a manapság „divatos” szakmákból lehet megélni, hanem az anyanyelv is biztosíthat jövőt, perspektívát több szakterületen is – lehet író, újságíró, szerkesztő, színész, pedagógus, nyelvkutató, színházi munkatárs vagy akár fordító is, aki magyarul tanul és a magyar nyelvből próbál megélni. Ezt különösen fontos a szórványban hangsúlyozni, és ehhez a két meghívott volt az élő példa.
Kora este a Tulipán Könyvesboltban Pataky Lehel Zsolt szervező, az egyesület elnökének a moderálásában a magyar irodalom helyzetéről, a tollforgatók és más értelmiségiek társadalmi megbecsüléséről beszélgettek a meghívottak az érdeklődőkkel, illetve azt is elmondták, milyen a megítélése az aradi kortárs irodalmi (s egyáltalán: a művészeti) életnek a két centrumból, Budapestről és Kolozsvárról nézve.
Közönségtalálkozó a Tulipánban
Az est végén Karácsonyi Zsolt olvasott fel műveiből.
2017. november 8-án, Tóth Árpád halálának 89. évfordulója után egy nappal szervezte meg az Aradi Magyar Költészet Napját a Pro Move Arad Egyesület az aradi Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében.
A megye kulturális értékeit, épített és természeti örökségeit népszerűsítő civil szervezet azzal a szándékkal indította útjára a programot a fenti címmel, hogy ezután minden évben az aradi születésű költő halálának évfordulóján megemlékezzenek a magyar irodalom nagyjairól, vagy éppen a kortárs aradi költőkkel ismerkedhessenek meg az aradiak – vázolta az egyesület szándékait Pataky Lehel Zsolt elnök, újságíró.
Naschauer Kinga verset mond
Az aradi főgimnáziumot szép számban képviselő diákok és pedagógusok, illetve más érdeklődők előtt Naschauer Kinga tizedik osztályos tanuló mondta el Tóth Árpád Arad című versét. Ezt követően dr. Bakó Endre debreceni irodalomtörténész, nyugalmazott újságíró beszélt Tóth Árpád munkásságáról és debreceni éveiről. Az előadó diákkora óta Tóth Árpád-rajongónak vallja magát, mégis csak most sikerült eljutnia a költő szülővárosába és felkeresni a szülőházát is (annál nagyobb volt a vendég öröme, hogy ő is tulajdonképpen aradi gyökerű kötődésű, ugyanis édesanyja Kürtösön született és Aradon töltötte gyermekéveit).
Dr. Bakó Endre
Bakó Endrétől hasznos és érdekes dolgokat is megtudhattunk Tóth Árpádról. Például, hogy a család eleve debreceni gyökerű volt, csakhogy nagyapját Simándra sorozták be katonának, így maradt itt, s a fia, Tóth András, majd az unokája, Tóth Árpád is Aradon született már. Ám a költő hároméves korában a csalát a cívis városba költözött, és az utókor – de még kortársai, köztük Kosztolányi Dezső – emlékezetében alig maradt meg, hogy Aradon látta meg a napvilágot.
Szobrászművész édesapja rajztanárnak taníttatta (az ebben is tehetséges Árpád már 15 évesen könyvet illusztrált), ő végül a filológiát választotta, de végül nem fejezte be az egyetemet. Ekkor már közölt a Nyugatban – Bakó Endre szerint a 20. század eleji írók számára az jelentette a Rubikont –, s az akkor indult Debreceni Nagy Újságnál helyezkedett el, amelynél minden műfajban alkotott, még a humorrovatot is szerkesztette. Tóth Árpádnak jelentős volt az irodalomkritikusi munkássága is, az előadó szerint „bármennyire is visszahúzódó, halkszavú ember volt, a tollát olykor képes volt epébe is mártani”.
A költő szobra a nevét viselő debreceni gimnázium előtt
A több tanulmány, illetve a Tóth Árpád a debreceni porban című dokumentumriport szerzője, Bakó Endre szerint Tóth Árpád nem érezte igazán jól magát a hajdúsági városban. „Nem kedves emlékek azok, melyek engem e szürke városhoz kötnek. Úgy rémlik, mintha semmit sem éltem volna benne (…)” – idézte a költő egyik levelét az előadó.
A közönség egy része
Összegzésül azonban mégis igennel kell felelni arra a kérdésre, hogy adott-e a város (Debrecen) olyan útravalót neki, amely költészetét és személyiségét gazdagította – zárta Bakó Endre a fiatalon, 42 évesen tüdőbajban elhunyt Tóth Árpádról szóló előadását.
Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány fő támogatásával megtartott rendezvény végén Regéczy Szabina Perle, a Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke a társaságról tartott ismertetőt.
A Bethlen Gábor Alap Az első világháború történelmi emlékeit őrző emlékművek rendbetételének, felújításának, helyreállításának támogatása című pályázatán elnyert támogatással újította fel a Pro Move Arad Egyesület a dezsőházi temetőben (Arad megye, Selénd község) álló I. világháborús magyar honvédemlékművet 2017-ben.
Dezsőházát a 19. század végén alapította Deseő Ádám seléndi földbirtokos. Aradtól 50 kilométerre északkeletre, a Zaránd-hegység északi és a Béli-hegység délnyugati dombságainak találkozásánál fekszik. Az 1960–1970-es évekig színmagyar település volt, az erőszakos iparosítás idején azonban moldvaiakat telepítettek be. A 2011-es népszámlálásákor mintegy hetvenen vallották magukat magyar nemzetiségűnek, de becslések szerint ma már ennél kevesebb magyar él a településen.
A munkálatok Kocsis Rudolf aradi szobrászművész és restaurátor, temesvári egyetemi docens szakmai irányításával folytak. A műkő obeliszken a következő munkálatokat végezte el a részletes programterv elkészítése, a könyvtári adatgyűjtés, kutatómunka, a műkő elkészítéséhez szükséges anyagok dokumentálása után:
– az obeliszk megtisztítása: az emlékmű körüli növényzet eltávolítása, a föld és sárnyomok eltávolítása nyomás alatti víz segítségével, a műkő lemosása tisztító oldattal, majd teljes megtisztítása nagy nyomású vízsugarakkal.
– a talapzatkövek közti rések fugázása és csiszolása.
– az obeliszk tetején lévő műkőkereszt utánaöntése az eredeti vasvázon és újraszínezése.
– az obeliszk felületén lévő repedések betömése és utánacsiszolása.
– a hősök neveit tartalmazó márványtábla letisztítása és ennek védőperemének felújítása.
– az obeliszk felületén lévő hiányzó részek pótlása és utánacsiszolása.
– a műkőn lévő vakolat leverése és a felületek impregnálása.
– az új vakolat felrakása és elsimítása az élek kihangsúlyozásával.
– a végső felületi színek beállítása és felújítása.
– az obeliszk környezetének elrendezése.
Az október és november folyamán végzett munkálatok befejezése után halottak napja alkalmával tartott Mindenszentek-napi liturgia keretében adtuk át a felújított emlékművet a helyi magyar közösségnek:
A műkő obeliszken két márványtábla látható: a nagyobbik az 1914–1918 között elesett 28 dezsőházi honvédnek a nevét tartalmazza, az utólag felszerelt kisebbiken pedig további hét, a II. világháború során 1942-ben elhunyt dezsőházi magyar honvéd neve olvasható.
Legutóbbi hozzászólások